lovestory.

elfelejteni valakit és továbbmenni,túltenni magunkat rajta és megtagadni
Őt,kiről régen még azt hitted soha nem hagyna el!ezek nehéz döntések!és
bizony fáj.szúr,szétszed,meggyötör és tönkre tesz.az ember nem tud mit
tenni!te kibírod a végsőkig?!vagy megfutamodsz és kiszállsz?!Én
döntöttem :
GAME OVER

Az élet papírhajója.

Néha ugy érzem az életem egy darab papírhajó, amelyen ülök.
Néha a felszínen lebeg és minden rendben van, majd lesüllyed a mélybe és ugy érzem nincs tovább, hogy mindennek vége.. Lehet tul sokat vártam és várok el az élettől?
de nekem csak egy kérésem lenne hogy valaki megértsen és szeressen.. na jó ez kettő.
mégis ily telejesíthetettlen e kérés? Szeretnék eltűnni egy világba ahol csak én vagyok és minden rendben lesz ..

* életérzéés :) ♥

Ugy érzem hogy köztem és a világ között egy lángoló fal van,
ahol egyre feljebb csapnak a lángok én meg elveszek szép lassan.
Keresem önmagam, de elveszet utakon járok, bezárt ajtókat találok, nincsen
aki választ adna a kérdéseimre és meghallgatna.
Olyan mintha minden reggel újrakezdem az életem,
de a nap végére mindig elbukok.
Ugy akarok élni hogy küzdöttem és győztem, megtaláltam önmagam.
Néha szeretnék eltünni, egyedül lenni.. elfeledni mindent ami fájt. :)

Nemhiszem el.

miért van az, hogy az ember olyan nehezen dönt a fontos dolgokban?
ez természetes, de senki nem mondta még el nekem, hogy miért van így.
hogy miért vagyok csöndben, amikor az életemmel játszom.
hogy aztán se a jó, se a rossz döntésemet nem tudom kiheverni...
fáj belül, fáj kívül.
"ma még fáj, de egyszer minden megfakul" ... nem igaz.
mindent érzékelek... ha szép egy énekhang és tiszta, akkor kiráz a hideg, ha nem , akkor nem történik semmi.
ha finom az étel, sokat eszem és jól esik és érzem.
és sorolhatnám.
de miért nem vagyok képes dönteni? nem tudok a szívemre hallgatni, mert eléggé kivan szegény.. és össze-vissza döntöget és nem lehet a fontos dolgokat a kisszívemhez igazítani... mert abból káosz lesz...
nagyon nagy az űr ezen a téren és fel kellene nőni hozzá...
soha nem lesz teljes, de legalább... lenne valami, mert így nem bírom...

szeretnék nyugalmat, szabadnak lenni és valakit, aki támogat és nem zavarja az, hogy jól érzem magam.
nem tudom, hogyan tudnám ezt elérni, nem tudom, mikor és hogyan bízzak.
hogy kell bízni?
én soha nem tudtam eldönteni, hogy mikor akarok bízni és mikor nem...
általában nem bízok.
a zenében bízok,de már belefáradtam,mert a zene nem egy ember...sajnos. pedig akkor ő lenne a párom.
nem tudom, mit tegyek, kiről kérjek segítséget és hogyan. nincs időm.
ez az egyik legrosszabb időszakom, ahol 1 dolog segít.
valahogy mégsem jön össze
semmi
nem hiszem el... hogy megint ilyen szerencsétlen vagyok.
miért nincs mindenre idő, pedig olyan hosszúnak tűnik.
tényleg rövid.
tanácsolom, hogy cselekedjetek mindenben, amíg lehet.
Mostmár valaki komolyan megválaszolhatná kérdéseimet, mert belefáradtam a válaszok kutatásába... Tudom, hogy az én feladatom megválaszolni, illetve megkeresni a válaszokat... De nem megy, mert mást is szeretnék csinálni az életben, mint ezeket a válaszokat kutatni, de annyi kérdésem van, hogy emellett nincs időm mást csinálni...

A repülés hintája.

Ma ahogy a hintán ültem rájöttem egy csomó dologra mikor sikeresen leestem róla xD
De a lényeg az hogy minnél fejebb és feljebb vágytam egyre feljebb, és ekkor leestem, utána feladhatam volna de nem tettem..
Ujra és ujra felültem és egyre feljebb jutottam, ami ráébresztett arra a tényre hogy ha fáj is valami ujra megkell próbálni
és akkor lehet hogy magasabbra törsz, szárnyalsz mint azt álmaidban gondoltad. Ráébrettem hogy küzdenem kell és képes vagyok rá, de
ehez elkell engednem a fájdalmas multam. Ma ujra gyerek lehetem,érezhetem a szépet a jót, akinek semmi dolga semmi baja csak Ő meg a világ semmi más nem létezik,
nincs bánat se szomorúság csak a Boldogság. : )

Érzelmek?

Végre rászántam magam, hogy írjak. Annyi minden történt mostanában, hogy egyszerűen nem is tudom szavakba önteni. Meg ha meg is próbálnám, sem a teljes igazság lenne, azt hiszem. Szóval az érzelmek.. Csak úgy vannak. Rengeteg. Sokféle. Annyi minden történik. Sosem éreztem még ennyire esetlennek, elveszettnek, és szánalmasnak magam. De..Nem is érdekel. Jelenleg mentes vagyok mindenféle érzelemtől, ami kicsit furcsa.
És magam sem tudom, hogy hiányzik- e az a valótlannak tűnő múlt, vagy megvagyok nélküle.Azt hiszem néhány pillanata igenis hiányzik. Nagyon.. : )
mindegy na.

Mindenkinek van egy története.

Minden ember oly más egyik sem egy forma, egy viszont közös benük mindenkinek van
egy történte. Olyan ez mint a könyv, van eleje, közepe és vége is.
A vége nem mindig happy end..de csak az minénk.. senki se veheti el tőlünk.
És van az igaz szerelem valyon tényleg létezik? vagy csak az álmainkban van ilyen és a filmekben? egy csomó kérdés van az életben amire magunknak kell megkeresni a választ, de viszont tul kevesen találjuk meg..