Ugy érzem hogy köztem és a világ között egy lángoló fal van,
ahol egyre feljebb csapnak a lángok én meg elveszek szép lassan.
Keresem önmagam, de elveszet utakon járok, bezárt ajtókat találok, nincsen
aki választ adna a kérdéseimre és meghallgatna.
Olyan mintha minden reggel újrakezdem az életem,
de a nap végére mindig elbukok.
Ugy akarok élni hogy küzdöttem és győztem, megtaláltam önmagam.
Néha szeretnék eltünni, egyedül lenni.. elfeledni mindent ami fájt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése